Ez a könyv a párkapcsolatok labirintusába kalauzolja el mindazokat, akiket érdekelnek egy középkorú férfi gondolatai a szerelemről, annak szükségszerű – kedvező és kedvezőtlen – velejáróiról, illetve a boldog együttéléshez szükséges feltételekről.
„A szavak csodálatos dolgok, hiszen lehet velük dicsérni, udvarolni, hízelegni, felmagasztalni, játszani, örömet szerezni, szóval mindent, ami egy párkapcsolat szempontjából fontos lehet. A szavak persze az ellenkező irányba is fordíthatók, de erről most inkább nem beszélnék, hiszen építkezni, és nem rombolni szeretnénk. Gondolom, nagy titkot nem árulok el az olvasónak, amikor azt mondom, én a kapcsolataimban is a kimondott szavak híve vagyok. Elfogadom és nagyra értékelem az olyan kapcsolatot, amelyben „szavak nélkül is megérti” egymást két ember, de magam képtelen vagyok szótlanságba burkolózni, egyszerűen megöl a csend. Ne értsen félre az olvasó, még nem igazán hasonlítok azokra az idős emberekre, akiknek mindenről eszükbe jut valami, és azt jó bő lére eresztve gátlástalanul előadják aktuális környezetükben. A szavak mégis nagyon fontosak számomra. Pedig alkalmam lett volna kiábrándulni belőlük, hiszen sokszor megcsaltak. Volt, hogy nagyon hittem bennük, mert hitelesnek, őszintének, melegnek és szeretetteljesnek tűntek, de nem voltak azok. S volt, hogy nem értettem, nem hallottam őket, pedig ők voltak az igazán szeretők. Akkor szeretem igazán a szavakat, ha nem maradnak viszonzatlanul, ha a két oldalról érkezők megtalálják, s – ahelyett, hogy kioltanák – felerősítik egymást. Ha maguktól, akaratlanul, mint egy vulkán törnek elő, felforrósítva azt, akinek szólnak. Ha bántanak, amikor bántani kell, és simogatnak, amikor simogatni kell. Ha valóban azt jelentik, amiért megszületnek, s ha valóban fontosak, amikor fontosnak kell lenniük. Ha nem üresek és légből kapottak, hanem igazak és meghittek. Szeretem a szavakat, mert velük a szerelem is jobban beteljesedhet. De vigyázni kell rájuk, mert hajlamosak nem úgy formálódni, ahogy szeretnénk. Ám, ha igazán szeretünk, hagyjuk szabadjára, s ne akarjuk formálni őket. S akkor jönnek szakadatlanul, pontosan úgy, ahogyan azt elvárjuk tőlük. Nem fogunk csalódni! Ha tényleg igazán szeretünk.”
Honestus-Press Kiadó – 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése